Články
Az emberi alak rajzolásának fejlődési alapjai óvodáskorú gyermekeknél (3-6 év)
- 11.11.2025 14:47
- A gyermek rajzaiban a valóságot úgy ábrázolja, ahogyan ő azt érti; ezekben tükröződnek az úgynevezett kognitív folyamatok – vagyis az, ahogyan a gyermek képes érzékelni a valóság egyes aspektusait és azokat értelmileg feldolgozni. Ebből a szempontból a rajz a pszichológiában fontos diagnosztikai eszközzé válik.
A rajzok alapján például megállapíthatjuk az érzékszervi-mozgásos képességek, értelmi képességek, memória, észlelés szintjét, továbbá speciális tesztek segítségével érzékszervi-mozgásos zavarokat, enyhe agyi diszfunkciókat vagy bizonyos tanulási zavarokat is meghatározhatunk. (Vágnerová, 2010)
A rajz fázisai (Vágnerová, 2008):
- Firkakorszak – a kisgyermekek (1-3 év) életkorára jellemző, fő ismertetőjegye a firkálás. Ebben az időszakban a gyerekek azért firkálnak, mert maga a firkálás örömet okoz nekik, a tevékenységet önmagáért végzik, anélkül hogy bármit is ábrázolni akarnának.
- A szimbolikus szintre való átmeneti szakasza – a gyermekek továbbra is firkálnak, de utólag megmondják, mit jelent az adott firka (illetve mit szimbolizál a firka).
- A képalkotó szakasz (3 éves kortól) – a gyermek már konkrét dolgot szeretne ábrázolni, és megpróbálja lerajzolni. Ebben a szakaszban a gyermek inkább szubjektíven jelentős jegyeket rajzol le, vagyis azt, amit ő fontosnak tart, illetve amit intuitívan hangsúlyosnak érzékel. (Matějček, 1994 in Vágnerová, 2008)
A gyermekrajz fejlődése a játékos korban (3-6 év)
- Fejes-lábas figura
- Átmeneti szakasz a fejes-lábas és a képalkotó szakasz ábrázolás között
- Az emberi alak a képalkotó szakasz ábrázolása
FEJES-LÁBAS
(12 ábra, Vágnerová,M., Vývoj dětské kresby a její diagnostické využití, 2017)
A fejes-lábast a gyerekek körülbelül hároméves korukban kezdik el rajzolni. Ez a fajta emberábrázolás szinte minden gyermeknél megjelenik. Jellemzően a fej a legdominánsabb, azon néhány alapvető arcvonás, valamint ahhoz kapcsolt vonalak, amelyek a karokat és a lábakat jelképezik.
(13 ábra, Vágnerová,M., Vývoj dětské kresby a její diagnostické využití, 2017)
Az emberi alak ilyen leegyszerűsített ábrázolásának oka a még nem eléggé fejlett kognitív képességek (beleértve a gondolkodást, az észlelést, a hosszabb koncentrációs képességet), valamint a grafomotorikus készségek hiánya. A gyerekek akkor is rajzolnak fejes-lábast , ha látják, hogy az idősebbek már másként ábrázolják az emberi alakot. (Vágnerová, 2017)
Gernhard kutatónő (2014) megerősítette, hogy a fejes-lábas rajzolásának szakaszán a világ különböző részein élő gyerekek mind átesnek, függetlenül attól, hogy milyen kultúrában élnek. Ez a rajzfejlődés tartalmi univerzális elve. A kultúrák közötti és társadalmi különbségek inkább a rajzolás stílusában, nem pedig a tartalmában jelennek meg. A különbségek inkább a részletekben keresendők, például az alakok méretében vagy bizonyos részletek kialakításában. Például az önmaguk ábrázolásának és megértésének területén azt mutatták ki, hogy a nyugati szociokulturális környezetből származó gyerekek nagyobb méretben rajzolták le magukat, mint a nem nyugati vidéki területeken élő gyerekek, ahol az egyén identitása inkább egy szorosabban összetartozó közösség részeként jelent meg.
A hároméves gyerekek akkor is fejes-lábast rajzolnak, ha már fel tudják sorolni és meg tudják mutatni, milyen részekből áll az emberi test. Felnőtt közvetlen irányítása alatt képesek további testrészeket is rajzolni az alakra. Az ilyen rajznak azonban diagnosztikai szempontból nincs értéke.
ÁTMENETI SZAKASZ A FEJES-LÁBAS ÉS A KÉPALKOTÓ ÁBRÁZOLÁS KÖZÖTT
(15 ábra, Vágnerová,M., Vývoj dětské kresby a její diagnostické využití, 2017)
Az átmeneti szakaszban a gyermek (kb. 4 éves korig) olyan alakot rajzol, amelynek hosszú lábai vannak, és ezekhez vonalakkal csatlakoztatja a karokat. A lábakat jelző vonalak közé néha megpróbálja külön megrajzolni a törzset, máskor a törzs és a lábak összeolvadnak.
Ebben a szakaszban a gyerekek rajzolhatnak még fejes-lábas embereket és az átmeneti szakaszban is, miközben a fejes-lábasnak egyre ritkábban kellene előfordulniuk. Ugyanígy az átmeneti rajzszakasz is egyre részletesebbé válik, míg a gyermek el nem jut az úgynevezett képalkotós ábrázoláshoz. Maga az átmeneti szakasz tarthat néhány hónapig, de akár csak néhány napig is. Ennek időtartama nagyon egyéni. (Vágnerová, 2017)
A fiúknál az átmenet az új emberábrázolási szakaszba általában hosszabb ideig tart, mint a lányoknál. Perron és Perron-Borelli (1996, in Cognet, 2011) szerint négyéves korban a francia lányok mindössze 12%-a, míg a francia fiúk 51%-a rajzolt fejes-lábas figurát. A cseh gyermekeknél 4–4,6 éves kor között a fejes-lábas alak kb. 42% lány esetében és 50% fiú esetében fordult elő. Az ötödik életévre ez már csak a fiúk 10%-ánál és a lányok kb. 6%-ánál jelent meg. (Vágnerová, 2017)
A gyermekrajzok fejlődésében országonként eltérő arányok ellenére ismét – ahogyan ez a fejes-lábas figuráknál is látható volt – általános szabály, hogy a gyerekek ezen az átmeneti fázison mind áthaladnak.
KÉPALKOTÓ ÁBRÁZOLÁS EMBERÁBRÁZOLÁS (RAJZ)
Képalkotós rajznak azt az emberábrázolást tekintjük, amely tartalmazza az emberi test minden lényeges részét. Jól kivehető törzs jelenik meg, amely különböző alakú lehet (ovális, téglalap, sőt akár háromszög is), a törzsből kiinduló karok ujjal végződnek, a fejen pedig rendszerint a szemek és a száj mellett orr és haj is található. A fej aránya a törzshöz képest kezd reálisabbá válni.
Ötéves korban az egészséges gyermek önállóan, felnőtt beavatkozása nélkül, és nemtől függetlenül (tehát mind a fiúk, mind a lányok) képes megrajzolni a törzset.
(184. old., Vágnerová,M., Vývojová psychologie I, 2008)
A 4,6 és 5,6 éves kor közötti gyermekek néha köldököt is rajzolnak a figuráknak.
(18 ábra, Vágnerová,M., Vývoj dětské kresby a její diagnostické využití, 2017)
És néha más testrészeket is.
(19 ábra, Vágnerová,M., Vývoj dětské kresby a její diagnostické využití, 2017)
A KÉPALKOTÓS RAJZ RÉSZE: SZUBJEKTÍV, FANTÁZIÁLT MEGJELENÍTÉS
A 4–5 éves gyermekek gondolkodása továbbra is túlnyomórészt intuitív, ami megjelenik a valóságot nem mindig tiszteletben tartó rajzaikban. Ennek tipikus példája az úgynevezett „átlátszó rajz” – a gyermek először megrajzolja a figurát, majd utólag ruházatot ad rá. Így a figura és a ruha végül egymásra vetül, összemosódik.
(Rajz egy úrról, akit utólag öltöztettek fel, Vágnerová, Vývojová psychologie I. 2008)
A KAROK ÉS LÁBAK ÁBRÁZOLÁSÁNAK SAJÁTOSSÁGAI KÜLÖNBÖZŐ ÉLETKORÚ GYERMEKEKNÉL A KÉPALKOTÓS RAJZBAN
A rajz fejlődése ebben az időszakban már nem csupán a részletek számának növekedésétől függ, hanem elsősorban azok ábrázolási módjának javulásától. Az óvodáskor végén (az ún. iskolaelőkészítős időszakban) tehát már nem az a döntő, hogy a figura rendelkezik-e szemekkel vagy szájjal (hiszen ezek már a fejes-lábas figurákon is megjelennek), hanem az, hogyan rajzolta meg őket a gyermek.
A test egyes részei egymással összefüggőbbé válnak, megjelenik a kétdimenziós nyak. Általánosságban elmondható, hogy a test részeinek kétdimenziós ábrázolása jó mutatója a kognitív fejlődésnek, és éppen ezért használják az emberi rajz értékelését az iskolai alkalmasság vizsgálatok során is. (Vágnerová, 2017)
Az óvodáskorú gyermekek általában már kétdimenziósan (két vonallal, nem csupán egy vonallal) rajzolják a karokat és a lábakat is. A 4 éves gyermekek többnyire széttárt karokat rajzolnak, míg az 5 évesek a karokat a test mellett, illetve a figura által végzett tevékenységnek megfelelő pozícióban ábrázolják. A karok irányának fejlődésben meghatározott javulása a lányoknál korábban (kb. 5 éves korban), a fiúknál később, körülbelül 5,5 évesen figyelhető meg. (Vágnerová, 2017)
Az idősebb óvodások (5 évesek és idősebbek) rajzaikban már elkülönítik a kart és a kezet. A kéz öt ujjat tartalmaz, és ez főként a fiúknál mutat statisztikailag jelentős különbséget a lányokhoz képest: a lányok kevésbé ügyelnek az ujjak pontos számára, viszont általában részletesebben dolgozzák ki a szemeket, a szájat és a ruházatot. (Vágnerová, Kropáčková, Jánošová, 2016 in Vágnerová, 2017)
NAGYCSOPORTOS ÓVODÁSKORÚ (5 ÉS IDŐSEBB) GYERMEKEK RAJZAINAK PÉLDÁI
(gyakorlatból, névtelen)
(gyakorlatból, névtelen)
(gyakorlatból, névtelen)
A KOROSZTÁLYI NORMÁNAK NEM MEGFELELŐ RAJZ
(gyakorlatból, névtelen, fiú 5,5 éves) (Fiú 7 éves, Vágnerová M., Kresba postavy príručka, 2010)
AZ EMBERI ALAK RAJZ PSZICHOLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE
A gyermekrajz fejlődésének alapjairól szerzett általános ismeretek birtoklása hasznos az esetleges fejlődési sajátosságok meglétének vagy hiányának tájékozódó jellegű megítéléséhez, amelyeket később pontosabb diagnosztikai vizsgálatnak lehet alávetni. Ezt a diagnosztikai típust „tájékozódó” diagnosztikának nevezzük, vagyis nem teljesen pontosnak. Ebben az esetben is beszélhetünk azonban eltérő pontossági szintről attól függően, hogy a pszichológus hogyan diagnosztizál. A helyesen végzett tájékozódó diagnosztika legalább keret szerűen meghatározott paraméterekkel dolgozik, amelyeket a pszichológus pontról pontra követ, és nem pusztán saját intuíciója alapján – amely inkább lelkes amatőrre lenne jellemző. Ugyanakkor szükséges ezt a kevésbé pontos diagnosztikai formát inkább más területekről származó információk kiegészítéseként kezelni, és nem lehet kiterjedt következtetéseket levonni csupán egyetlen információforrás alapján.
Az iskolai alkalmasság értékelésének területén Jirásková Kern-teszt módosításának világosan meghatározott pontjaihoz igazodunk. A rajzban található egyes elemek jelenléte alapján határozzuk meg a rajz szintjét, a gyermek pontokat kap, amelyeket összeadunk más feladatokból származó pontokkal, majd előre meghatározott pontskála szerint értékelünk. Ez a diagnosztikai típus időben nem megterhelő sem a gyermek, sem a pszichológus számára, azonban a pontosság rovására megy.
Egy másik, pontosabb teszttípus Florence Goodenough emberi rajz-tesztje, amely 51 értékelendő tételt tartalmaz. Joseph Collot kvartilisek szerinti felosztása alapján történik az értékelés, amelyet 147 városi és falusi környezetből származó fiú és lány gyermek vizsgálatával állapított meg. (Cognet, 2011)
A cseh–szlovák szocio-kulturális környezetben – így a mi óvodánkban is – Vágnerová Goodenough-teszt-módosítását használjuk. A teszt standardizációja 1200 gyermekkel történt cseh óvodákban és alapiskolákban.
A teszt érvényességét (validitását) más, bevett tesztekkel való korrelációk támasztották alá, például a Bender–Gestalt teszttel, a Rajzolás-teszttel és a Reverziós teszttel, valamint további tesztekkel, például a Raven- és a Kohs-teszttel. (Vágnerová, 2010)
A fenti tesztek értékeléséhez szükség van egyértelműen meghatározott standardokat tartalmazó kézikönyvekre, pontos módszertani eljárásra (szó szerint tételről tételre), valamint azokra a statisztikai módszerekre vonatkozó ismeretekre, amelyekre ezek a tesztek épülnek.
Az értékelés során figyelembe kell venni a gyermek motivációját is. Ha a gyermek motivációja alacsony a feladat elvégzésére, a teszt értéke csökken. Ahogy Čerešník (2012) hangsúlyozza, az óvodáskorú gyermekek teljesítményére közvetlenül hatnak az aktuálisan megélt érzelmek, amelyek nagyon gyorsan és intenzíven váltakoznak egyik minőségből a másikba. Stresszhelyzetben hajlamosak nem kommunikálni, ezért különböző játékokat alkalmazunk a kapcsolatfelvétel elősegítésére.
MIT TEGYEN A SZÜLŐ, HA ÚGY ÉRZI, HOGY GYERMEKE RAJZA NEM ÉRI EL AZ ÉLETKORI NORMÁT
Amennyiben a gyermek fizikai életkora lényegesen magasabb, mint a (szülő által észlelt) rajzkészségi szintje, javasoljuk tájékozódó jellegű vizsgálat elvégzését az iskolapszichológusnál, aki megállapítja, hogy a rajz megfelel-e a gyermek életkori szintjének.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a rajz csupán egy a sokféle tevékenységproduktum közül, amelyben a gyermek aktuális pszichés fejlődési szintje megnyilvánul. A játékos életkorú gyermekeknél diagnosztikai adatokat gyűjtünk a játékból, a kortársakkal való interakcióból, a beszédből, különböző képességekre irányuló feladatmegoldásból, tájékozódó és standardizált tesztekből, valamint az alapvető önellátási készségekben megmutatkozó önállóságból.
Az Alsóbodok-i óvodában több rajzteszttel rendelkezünk, amelyek viszonylag megbízhatóan képesek jelezni a gyermek egyes képességterületeinek fejlettségi szintjét.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Cognet,G.: Dětská kresba jako diagnostický nástroj, Portál, Praha 2024. 224s. ISBN 978-80-262-2055-8
Čerešník.M.: Ecce Homo v centre súčasnej diagnostiky, Enigma Publishing s.r.o., Bratislava 2012. 178s. ISBN 978-80-8133-010-0
Gernhardt, A.: Children’s drawings of self and family: Bridging cultural and universal perspectives, Universität Osnabrück, 2014, https://osnadocs.ub.uni-osnabrueck.de/bitstream/urn:nbn:de:gbv:700-2014061112536/2/thesis_gernhardt.pdf
Vágnerová,M.: Kresba postavy príručka: modifikácia testu F. Goodenoughovej, Psychodiagnostika a.s., Bratislava 2010
Vágnerová,M.: Vývoj dětské kresby a její diagnostické využití, Nakladatelstvý Dr. Josef Raabe s.r.o., Praha 2017. 467s. ISBN 978-80-246-0956-0
Vágnerová,M.: Vývojová psychologie I., Karolinum, Praha 2008. 219s. ISBN 970-80-7496-333-9
A cikket készítette: Mgr. Branislav Kolenič, iskolapszichológus, Alsóbodok-i Óvoda, 2025
Fordítás: Mgr. Benc Blanka , igazgatónő, Alsóbodok-i Óvoda, 2025
- Naspäť na zoznam článkov
Najnovšie články
Najnovšie články
